Vincenzo Bellini

                1801-1835             

Vincenzo Salvatore Carmelo Francesco Bellini (Catania, 1801. november 1. –  Puteaux, 1835. szeptember 23.) olaszzeneszerző. Szicíliában született, régi muzsikus családból származott. Zenei tehetsége korán kibontakozott nagyapja magánóráinak köszönhetően.  1819-től a nápolyi San Sebastiano konzervatóriumban tanult Nicolò Zingarelli tanítványaként. Első jelentős szerzeménye az Adelson és Salvini címűopera volt, amelyet vizsgaelőadásként 1824-ben mutattak be hatalmas sikerrel a konzervatórium színházában.Ezt követteBianca és Fernando című operája, amelyet aTeatro di San Carlo számára írt. Ennek sikere nyomán meghívást kapott Milánóba, hogy a La Scala számára komponáljon. Itt ismerkedett meg későbbi állandó szövegírójával, Felice Romanival. Első közös művük, A kalóz (1827) alapozta meg Bellini hírnevét Itáliában. Ezt követték további nagy sikerű művei: Az idegen nő, Rómeó és Júlia,Az alvajáró, Norma és a Beatrice di Tenda. A komponistaként sikert sikerre halmozó Bellini magánélete szerencsétlenül alakult: nem sikerült elnyernie nagy szerelme, Giuditta Turina kezét. Tovább...

                                    Vincenzo Bellini operái                                                           (Részletes ismertető)

Adelson és Salvini (1825)

Bianca és Fernando (1826)

A kalóz (1827)

Az idegen nő (1829)

Zaira (1829)

Rómeó és Júlia (1830)                        >>videók

Az alvajáró (1831)

Norma (1831)                                     >>videók

Beatrice di Tenda (1833)

A puritánok (1835)                              >>videók 

<<vissza

            Georges Bizet  

                       1838-1875

Georges Bizet (Párizs, 1838. október 25. – Bougival, 1875. június 3.) francia zeneszerző. Első szerzeményét 11 évesen alkotta, ekkor már a párizsi Conservatoire diákja volt. Itt ismerkedett meg Halévyvel, aki zeneszerzést tanított neki és aki nagy hatással volt művészi kibontakozására. Első jelentős művét, a C-dúr szimfóniát 17 éves korában írta, és ezzel elnyerte a Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett az olasz nagyvárosban. Kortársai idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját. Don Procopio című vígoperáját 1906-ban mutatták be kevés sikerrel, de következő műve, a Gyöngyhalászok című opera sem nyerte el a nézők tetszését. Ez követően más szerzők műveinek átdolgozásából és zongoratanításból élt. 1871-ben besorozták a Nemzeti Hadseregbe a francia–porosz háború miatt, így kevés ideje maradt a komponálásra. 1871-ben írta zongorára a Gyermekjátékok című sorozatot, valamint a Dzsamilé című egyfelvonásos operáját. A párizsi Vaudeville-színház igazgatójának kérésére írt Alphonse Daudet Az arles-i lány című elbeszéléséhez kísérőzenét. Ezt áthangszerelte nagyzenekarra, és a mű hangversenydarabként hatalmas sikert aratott. Élete utolsó alkotása a Carmen című operája volt, amellyel azt remélte, hogy ez végre áttöri a francia közönség közönyét. A várt siker elmaradt, és a bemutató után néhány nappal a nagybeteg zeneszerző elhunyt. A Carmen későbbi előadásai viszont már hatalmas sikereket arattak, a mű pedig a közönség egyik nagy kedvence lett, és a mai napig az egyik legismertebb és leggyakrabban játszott opera. Tovább...

                                          Georges Bizet operái

                                                   (Részletes ismertető)

A csodadoktor            (1857)

Don Procopio             (1860)

Gyöngyhalászok          (1863)                      >> videók

A szép perthi lány       (1867)

Dzsamilé                    (1872)

Carmen                     (1875)                      >> videók 

<<vissza 

  Christoph Willibald Gluck

                    1714-1787

Christoph Willibald Gluck (Erasbach, 1714. július 2. – Bécs, 1787. november 15.) német zeneszerző. Az oberpfalzi Erasbachban született 1714-ben hatgyermekes családban. A család Csehországba költözött 1717-ben, atyja főerdészként dolgozott Philipp Hyazinth von Lobkowitz szolgálatában. Első zenei tanulmányait is Csehországban végezte. „Atyám főerdész volt Csehországban, és engem is erdésznek nevelt. Akkortájt a zene volt a legnépszerűbb őrület. Sajnos, e művészetbe én is beleszerettem, nagyon gyorsan fejlődtem és számos hangszeren tudtam játszani. Az egész lényemet a zene iránti szenvedély fűtötte és lemondtam az erdészeti karrierről.” – írja Gluck visszaemlékezésében. Tovább...                                                      

                     Christoph Willibald Gluck operái 

                                          (Részletes ismertető)

Demofoonte (1743)

Le cinesi (1754)

La fausse esclave (1758)

Le diable à quatre (1759)

Le cadi dupé (1761)

Orfeo ed Euridice (1762)   Orfeusz és Euridiké     >> videók 

La rencontre imprévue (1764)

Telemaco (1765)

Alceste (1767)

Paride ed Elena (1770)

Iphigénie en Aulide (1774)

Armide (1777)

Iphigénie en Tauride (1779)

Echo et Narcisse (1779)

  << vissza

        Pietro Mascagni                                                                            1863-1945

Pietro Mascagni (Livorno, 1863. december 7. – Róma, 1945. augusztus 2.) olasz zeneszerző, karmester. Zenetanulmányait szülővárosában kezdte, majd a milánói konzervatóriumba iratkozott be, de az előírt tanéveket nem járta végig, hanem vándortársulatokhoz szegődött, mint karmester. Később Cerignolában telepedett le, ahol zongoratanító és a városi zenekar dirigense volt. Itt írta meg a Parasztbecsület című operáját, amellyel nemcsak a Sonzogno kiadóvállalat pályadíját nyerte el, hanem egy csapásra világhírnevet is szerzett. 1891-ben következő operája, a Fritz barátaunk is kedvező fogadtatásban részesült. 1895–1902 között a pesarói Liceo Musicale Rossini, 1903-tól a római Scuola Nazionale di Musica vezetője volt.  Tovább...

         Pietro Mascagni operái             

(Részletes ismertető)   

Parasztbecsület (1890)   videók >>
Fritz barátunk (1891)
A Rantzau fivérek (1892)
William Ratcliff (1895)
Silvano (1895)
Zanetto (1896)
Iris (1898)
Az álarcosok (1901)
A barátnő (1905)
Isabeau (1911)
Parisina (1913)
Lodoletta (1917)
A kis Marat (1921)
Pinotta (1932)
Néró (1935)

<<vissza 

        Giacomo Puccini  

         1858 -1924   

Giacomo Puccini (Lucca, 1858. december 22. –Brüsszel, 1924. november 29.) a XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője volt. Műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei hétköznapi emberek. A Bohémélet Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek. Puccini operái többnyire tragikus befejezésű darabok. A Nyugat lánya, a Gianni Schicchi című vígopera cselekménye azonban boldog véget ér; tragikus fordulata után az utolsó mű, a Turandot is. Tovább...

                                Giacomo Puccini operái 

                                               (Részletes ismertető)

Lidércek (1884)

Edgar (1889)

Manon Lescaut (1893)

Bohémélet  (La Bohéme) 1896                                  >> videók

Tosca (1900)                                                            >> videók

Pillangókisasszony ( Madame Butterfi) 1904              >> videók

A Nyugat lánya (1910)

 A fecske (La rondine) (1917)

Triptichon: A köpeny (1918) 

Triptichon: Angelica nővér (1918) 

Triptichon: Gianni Schicchi   (1918)                            >> videók

Turandot  (1926)                                                       >> videók

    Giacomo Puccini élete és operái                                Bohémélet,  Gianni Schicchi,  Mona Loscaut,  Tosca,  Pillangókisasszony,

                              << vissza

       Giuseppe Verdi      

                 1813-1901 

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) a 19. század legnépszerűbb olasz zeneszerzője volt, az operának (Mozart és Wagner mellett) kimagasló egyénisége.Szülei kocsmárosok voltak a Parmához közeli Busseto melletti Le Roncole falucskában. Bár a család szegény volt, támogatásukkal a fiú zenei tehetsége hamar kibontakozott: tizenkét éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje rendszeres zenei tanulmányait. Ezután Antonio Barezzi zenerajongó kereskedő vette pártfogásába, és több zeneművet rendelt tőle a helyi Filharmóniai Társaság számára. Biztatására 1832 májusában Verdi Milánóba utazott, hogy felvételizzen a konzervatóriumba, de mindenki nagy meglepetésére megbukott. Tovább...

  Giuseppe Verdi operái

(Részletes ismertető)

   Giuseppe Verdi élete és operái    

 <<vissza

  Wolfgang Amadeus Mozart   

               1756-1791

Wolfgang Amadeus Mozart (teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27.–Bécs, 1791.december 5.) osztrák klasszicista zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, első zeneműveit hatévesen improvizálta, édesapja, Leopold Mozart pedig lejegyezte azokat. Leopold Mozart a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, mindent megtett annak érdekében, hogy fia minél alaposabb zenei képzésben részesüljön. Amint nyilvánvaló lett számára Wolfgang rendkívüli tehetsége, úgy érezte, hogy kötelessége azt megmutatni az embereknek. Ennek érdekében hosszú koncertkörutak egész sorát szervezte meg gyermekei számára, amelyek során a csodagyerekek a korabeli Európa szinte valamennyi jelentős zenei és uralkodói központjába eljutottak. A fiatal Mozartnak így lehetősége nyílt megismernie a korabeli Itália, Párizs, London, Bécs zenei világát. Tizenegy évesen már egész estét betöltő vígoperátkomponált, tizennégy évesen pedig megírta első opera seriáját.  Tovább...

                         Wolfgang Amadeus Mozart operái 

                                       (Részletes ismertető)

Az első parancsolat kötelezettsége (1767)

Apollo és Hyacinthus (1767)

Bastien és Bastienne (1768)

A színlelt együgyű (1769)

Mitridate, Pontus királya (1770)

Ascanio Albában (1771)

Scipio álma (1772)

Lucio Silla (1772)

Az álruhás kertészlány (1775)

A pásztorkirály (1775)

Thamos, Egyiptom királya (1779)

Zaide (1780)

Idomeneo (1781)

Szöktetés a szerájból (1782)                       >> videók

A kairói lúd (1783)

A rászedett vőlegény (1784)

A színigazgató (1786)

Figaro házassága (1786)                              >> videók

Don Giovanni (1787)                                   >> videók

Così fan tutte (1790)

Titus kegyelme (1791)                 

A varázsfuvola (1791)                                 >> videók

<< vissza

       Richard Wagner 

                  1813-1883

Wilhelm Richard Wagner (Lipcse,1813. május 22. –Velence,1883.február13.) német zeneszerző, karmester, esztéta. Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, kezdetben az irodalom jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterségbeli felkészültség legfontosabb elemeit – néhány hónap alatt – Theodor Weinlingtől, a lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. Az igazán meghatározó zenei élményt, amelynek hatására véglegesen a muzsikuspálya mellett döntött, Beethoven IX. szimfóniájának megismerése jelentette számára. 1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel 1836-ban házasságot kötött. 1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután hitelezői elől, 1839-ben Párizsba menekült, ahol a legnagyobb nyomorban élt, amíg operáját, a Rienzit Drezdában be nem mutatták. Tovább...

                         Richard Wagner operái, zenedrámái 

                                           (Részletes ismertető)

 A tündérek (1833)

A szerelmi tilalom (1836)

Rienzi (1840)

A bolygó hollandi (1843)                                       >> videók 

Tannhäuser (1845)

Lohengrin (1848)

Trisztán és Izolda (1859)                                        >> videók

A nürnbergi mesterdalnokok (1867)                      >> videók

A Nibelung gyűrűje: A Rajna kincse (1869)

A Nibelung gyűrűje: A walkür (1870)

A Nibelung gyűrűje: Siegfried (1871)

A Nibelung gyűrűje: Az istenek alkonya (1874)    >> videók

Parsifal (1882)

    << vissza