MENÜ


  

 

Giuseppe Verdi:

Traviata

 2.kép-bál Flóránál 

 II. fellvonás

 Gremont ária 

III. felvonás 


 

SZEMÉLYEK

Valery Violetta               szoprán

Bervoix Flóra                 mezzoszoprán

Annina                           szoprán

Germont Alfréd            tenor

Germont György,         bariton

Alfréd atyja

Gaston vicomte           tenor

Douphol báró             bariton

DObigny márki          basszus

Grenvil, orvos              basszus

Giuseppe,                    tenor

Violetta inasa

Küldönc                      basszus

 

Violetta és Flóra barátai és barátnői

Történik Párizsban és környékén.


 

 

I. FELVONÁS

(Violetta otthona)

 VENDÉGEK

      (kar az érkezőkhöz)

Késő van, régen elmúlt az éjfél,

Késve jöttök!

 

FLÓRA KÍSÉRŐI

      (kar)

Mi Flóránál voltunk,

Kártyáztunk, elszaladt az idő!

 

VIOLETTA

Flóra, be kedves, hogy itt vagytok végre,

Így hát teljes a víg társaság.

Gyertek, töltsük el vígan az éjet!

 

FLÓRA, MÁRKI

Ilyen jókedvű rég volt.

 

VIOLETTA

Csak így megy!

Míg a mámornak élek, nincs számomra más;

Nem gondolok kínomra hát!

 

FLÓRA, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

      (kar)

Nincs a bánatra jobb orvosság,

Nincs a bánatra jobb orvosság!

 

GASTON

      (Alfréddal jön)

Íme, Alfréd Germont, drága hölgyem,

Ki önnek már rég hódolója.

Nála hívebb barát nincs a földön.

 

VIOLETTA

Kedves Gaston, fogadja érte hálám.

 

MÁRKI

Kedves Alfréd!

 

ALFRÉD

Ó, Márki úr!

 

GASTON

      (Alfrédhoz)

No látod, - jó barátra és jókedvre lelsz itt.

 

VIOLETTA

      (az inasokhoz)

Kész-e minden?

      (a vendégekhez)

Barátaim, csak tessék;

Szálljon a jókedv, és tűnjék a gond!

 

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK

      (kar)

Annyi szent, hogy a köznapi gondot,

S a léleknek árnyát elűzi a bor!

      (Asztalhoz ülnek)

 

VIOLETTA, FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ,

ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

      (kar)

Jókedvben együtt a víg társaság!

 

GASTON

      (Violettához)

Önre gondol csak Alfréd...

 

VIOLETTA

Ön tréfál!

 

GASTON

Mikor ön beteg volt,

Eljött minden nap, hogy megtudja, hogy van.

 

VIOLETTA

Ön túloz, - nem vagyok néki senki!

 

GASTON

Mégis így volt.

 

VIOLETTA

      (Alfrédhoz)

Higgyem el hát? - Ámde mért?

Meg nem értem...

 

ALFRÉD

Ó, így igaz!

 

VIOLETTA

      (Alfrédhoz)

Bizony ez nagyon kedves.

      (A báróhoz)

Látja báró, ezt még ön sem tette.

 

A BÁRÓ

Hisz csak egy éve ismerjük egymást.

 

VIOLETTA

Ő meg öt perce sincsen, hogy ismer.

 

FLÓRA

      (a báróhoz)

Sokkal bölcsebb lett volna,

Hogyha hallgat.

 

A BÁRÓ

Kellemetlen egy ifjonc!

 

FLÓRA

Miért? - Látja, én kellemesnek találom.

 

GASTON

      (Alfrédhoz)

Hát te többé ma már meg se szólalsz?

 

MÁRKI

Majd szóra bírja a szép háziasszony.

 

VIOLETTA

      (Alfrédhoz)

Töltök önnek, mint Hébe.

 

ALFRÉD

Éljen Hébe, a báj istennője!

 

VIOLETTA, FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ,

ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

      (kar)

Igyunk hát, igyunk hát!

 

GASTON

Ejnye báró, se dalra, se versre

Nem talál ilyen ünnepi percben?

(a báró nemet int; Alfrédhoz)

Akkor te!...

 

VIOLETTA, FLÓRA, ORVOS, MÁRKI

VENDÉGEK

      (kar)

Igen, egy dalt nekünk!

 

ALFRÉD

Múzsa kell a dalhoz...

 

GASTON

Nézz körül, s megtalálod!

 

ALFRÉD

      (Violettához)

Csak, ha Ön lesz...

 

VIOLETTA

Jó!

 

ALFRÉD

Jó? Kész a dal!

 

MÁRKI

Halljuk, halljuk!

 

VIOLETTA, FLÓRA, GASTON, BÁR(S, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK

      (kar)

Halljuk őt, kezdi már!

 

ALFRÉD

Csak kábítsd, csak kábítsd

A szíved mámorral,

Bízd rá a sorsod a mára!

Mint hajnali szélben a könnyű pára,

Úgy elszáll az ifjúság.

Hát tépj le minden virágot,

A gyorsan tűnő nyárban,

Ott fénylik egy szép szempárban

Feléd a boldogság.

Csak kábítsd a szíved a borral, mámorral,

Csókok közt élvezd a mát!

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

      (kar)

Ah, igyunk, fojtsuk borba, mámorba

Lelkünk minden baját!

 

VIOLETTA

Ti jó barátok, ha vigadni látlak,

Lelkem megenyhül, föléled.

Rút játék, hitvány bolondság az élet; -

Egyetlen jó a kéj!

Az ifjúság gyorsan elröpül,

Mint rózsáról az illat,

És hűvös mélyén a sírnak

Vár ránk a bús, nagy éj.

Hát élvezzünk, ebben a hitvány életben

Egyetlen jó a kéj!

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

      (kar)

Ah, csak élvezzünk, koccintsunk,

És víg énekkel

Szépítsük meg ezt az éjszakát!

E mámoros körben, e meghitt fészekben

Érjük meg víg hajnalát!

 

VIOLETTA

Az élet könnyelmű játék...

 

ALFRÉD

Amíg a szív meg nem szólal!

 

VIOLETTA

A "szív" csak játék a szóval...

 

ALFRÉD

Hát ilyen sors vár rám...

 

VIOLETTA, ALFRÉD

Csak élvezzünk, koccintsunk, stb.

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

      (kar)

Élvezzünk, koccintsunk, élvezzünk, vigadjunk,

És pajzán énekkel szépítsük meg ezt az éjet! stb.

(A szomszéd szobában zene szólal meg)

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK, ALFRÉD

Mi ez?!

 

VIOLETTA

Nem volna kedvük most egy kis tánchoz?

 

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK

      (kar)

Kedves gondolat,

Örömmel táncolunk!

 

VIOLETTA

Akkor hát menjünk!

      (megszédül)

Ó, jaj!

 

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Mi történt?

 

VIOLETTA

Semmi, semmi!

 

FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

MÁRKI, VENDÉGEK

       (kar)

Mért nem jön akkor?

 

VIOLETTA

Csak menjünk!...

       (újból elszédül)

Ó, Isten!...

 

FLÓRA, MÁRKI, GASTON, BÁRÓ, ORVOS,

VENDÉGEK

      (kar)

Violetta!

 

ALFRÉD

Ah, ön szédül?

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI

Szóljon, mi történt?

 

VIOLETTA

Kis szédülés... elmúlik...

És... most a táncra -

Én is mindjárt ott leszek.

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

      (kar)

Ahogy kívánja.

      (átmennek a másik terembe)

 

VIOLETTA

Fáradt vagyok!

(Alfrédot észrevéve)

Ön itt?

 

ALFRÉD

Szédül-e még, vagy jobban van már?

 

VIOLETTA

Már jobban.

 

ALFRÉD

Ó, ez az élet veszélyes Önnek...

Míg meg nem gyógyul,

Könnyelműség így élni!

 

VIOLETTA

Hogy tudnék másképp?

 

ALFRÉD

Ha enyém lenne,

Én gondját viselném, - óvnám

A legkisebb széltől is.

 

VIOLETTA

Mit mondott?

Nem bánt az senkit, vélem mi lesz.

 

ALFRÉD

Mert önt még nem szerette senki...

 

VIOLETTA

Senki?

 

ALFRÉD

Énrajtam kívül!

 

VIOLETTA

(nevetve)

Hát persze! - Ezt most már

Kérdezni se kellett volna!

 

ALFRÉD

Kigúnyol?... Van szíve önnek?!

 

VIOLETTA

Szívem?... Van!... Talán...

De mért kérdi ezt tőlem?

 

ALFRÉD

Mert hogyha volna,

Akkor most nem tréfálna így.

 

VIOLETTA

Őszintén mondja?

 

ALFRÉD

Úgy, amint érzek!

 

VIOLETTA

És régen szeret már engem?

 

ALFRÉD

Ó, már egy éve!

A nap még most is szívemben él,

Amikor önt megláttam...

S attól a naptól a vágyam

Új lánggal ég, s fogva tart:

Átjárt a vágy, mely szent, mely végtelen,

Melytől a szívünk,

A szívünk újra éled.

Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:

Boldog, boldog és szenved

Boldog és szenved tőle a szív.

 

VIOLETTA

Ó, akkor menjen tőlem el.

Szeretni nem tud szívem.

ily lánggal égő érzés -

Bevallom, csak terhes nékem.

Őszintén meg kell mondanom:

Keressen jobbat nálam! -

Ha szerteszáll a mámor

Majd könnyen elfelejt.

 

ALFRÉD

Ó, Ámor! Rejtelmes érzés

Rejtelmes, mint az élet, stb.

 

VIOLETTA

Ha szerteszáll a mámor,

Majd könnyen elfelejt engem

Hogyha a mámor szerteszáll, stb.

 

GASTON

      (visszajött a másik teremből)

No lám, itt vannak együtt?

 

VIOLETTA

Szívekről volt szó...

 

GASTON

Ha, ha... nem rossz!... Csak rajta!

      (Távozik)

 

VIOLETTA

(Alfrédhoz)

De most kössünk egy alkut:

Szerelemről szót sem!

 

ALFRÉD

Ahogy kívánja... Megyek!

 

VIOLETTA

Hát máris elmegy?

      (Egy szál kaméliát nyújt át neki)

E szál virág az öné.

 

ALFRÉD

Enyém?

 

VIOLETTA

Hogy visszahozza.

 

ALFRÉD

Mikor?

 

VIOLETTA

Ha majd a szirma elhull.

 

ALFRÉD

Nagy ég! Már holnap...

 

VIOLETTA

Igen, már holnap.

 

ALFRÉD

A boldogság eláraszt!

 

VIOLETTA

Még egyszer mondd, hogy szeretsz!

 

ALFRÉD

Csak téged, ó, csak téged, míg élek.

 

VIOLETTA

Ó, boldogság.

 

ALFRÉD

A boldogság eláraszt.

 

VIOLETTA

Hát elmégy?...

 

ALFRÉD

Mennék...

 

VIOLETTA

Nos, menjél...

 

ALFRÉD

Boldoggá tettél!

 

VIOLETTA, ALFRÉD

Ég áldjon, ég áldjon!

      ( Alfréd távozik)

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

 

VENDÉGEK

      (kar; átjönnek a szomszéd teremből)

Odakünn pirkad már a hajnal,

Haza kell indulnunk végre!

Búcsúzunk is már,

Köszönet, gyönyörű szép volt a házi bál!

Köszönjük a vendéglátást,

Pompás volt a házibál!

Vígan farsangol a város,

Zsong a víg ünnep s zaj,

Ezt a remek báli estét

Soha nem feledjük el,

Ah, e fényes éjszakát, míg élünk,

Nem felejtjük el, nem feledjük el.

(Mind elmennek. Violetta magára marad)

 

VIOLETTA

Különös... különös...

A lelkemben egyre zsong a hangja!...

De mit jelenthet nékem egy komoly érzés?

Felkavart szívem hogy határoz vajon?

Ily boldog nem voltam még soha!

Mily jó, mily szép is lenne

Szeretni szívből, híven! -

Ez csak ér nékem annyit,

Mint játszi, könnyű éltem

Sivár magánya?!

 

Ó, hátha ő az álomkép,

Akire várunk híven...

Kit gyakran fest a képzelet

Ezernyi bűvös színben

Ezernyi bűvös színben.

Szava oly lágy, oly gyöngéd,

Hogyan aggódott értem,

Szerelem lázát érzem,

A szívem lángra gyúlt;

Átjár a vágy, mely szent, mely végtelen,

Melytől a szívünk, a szívünk újra éled...

Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:

Boldog, boldog és szenved,

Boldog és szenved tőle a szív!

 

Bolondság... bolondság...

Mindez csak dőre álom!

Ó, szegény asszony... élsz itt... egymagad, árván -

E lélektelen városi zajban, mit úgy hívnak, hogy

"Párizs"...

 

Mondd, mire vársz; mondd, kiben bízol?...

A mámor, a kéj az egyetlen éltetőd,

Ó, csak a mámor!

 

Szabad élet, az csak az élet!

Mámor kelyhe

Csordultig telve,

Csókok lángja kell a vérnek,

Szomjas ajkam gyönyörre vár!

Léha zajban lel minden hajnal,

Vígan töltöm mindig az éjszakát!

Táncos lábbal, csókos ajkkal

Szállok én az életen át!

 

ALFRÉD

(a színfalak mögött)

Átjárt a vágy, mely szent, mely végtelen...

VIOLETTA

Ó! Szerelmem!

ALFRÉD

Melytől a szívünk, a szívünk újra éled;

Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet:

Boldog, boldog és szenved,

Boldog és szenved tőle a szív.

 

VIOLETTA

Bolondság! Bolondság!

Szabad élet, az csak az élet, stb.

 

ALFRÉD

Vágyam oly végtelen, lángol a szívem!

 

 


II. FELVONÁS

1. kép

(Egy Párizs környéki nyaralóban) 

ALFRÉD

Őtőle távol nincs semmihez se kedvem!

Már három hónap telt el,

Mióta szép Violettám elhagyta kedvemért

A várost, a pompát, a fényes társaságot,

Hol szépségének hódolt, és rabszolgája lett, ki őt

meglátta;

S e meghitt csendben most elfelejtve mindent

Csupán énértem él.

Itt véle együtt megújul a szívem;

S újra éledve szerelmünknek lángján -

Nem mereng már a lelkünk többé a múltnak árnyán

Szívem sok lázas álmát,

Sóvár szerelmi vágyát

Nem csillapítja semmi más,

Csak tőle ez a szent vallomás!

Azt súgta nekem: "senkivel -

Csak véled, csak véled élhetek!" -

S attól a naptól nálam

Már sem égen, sem itt a földön

Boldogabb nem lehet!

Azt mondta nekem: "senkivel -

Egyedül véled élhetek" -

S attól a naptól nálam

Már sem égen, sem itt a földön

Boldogabb nem lehet.

(Annina átmegy a helyiségen)

Annina, honnan jöttél?

 

ANNINA

Párizsból, uram.

 

ALFRÉD

Mért mentél oda?

 

ANNINA

Így kívánta úrnőm.

 

ALFRÉD

De mért...

 

ANNINA

Küldött, hogy lovait és fogatát

Pénzzé tegyem...

 

ALFRÉD

Ó, mit hallok?...

 

ANNINA

Költséges itt ilyen magányosan élni!

 

ALFRÉD

Mért nem szóltál?

 

ANNINA

Mert megtiltotta úrnőm!

 

ALFRÉD

Megtiltotta? S mondd, mennyi pénz kell?

 

ANNINA

Kétezer tallér.

 

ALFRÉD

Most mehetsz; én Párizsba megyek...

E néhány szóról az úrnő ne is tudjon, -

Hisz még ma mindent jóvá lehet tenni!

Menj! Menj!

(Annina távozik)

Nagy ég! Hogy bánt, hogy szégyellem,

Mily vak voltam, mily dőre!

E hír a lelkem álmait

Mint villám tépte szét!

De csillapodj, büszke szívem,

Talán nincs veszve még ma minden.

Ó, bárcsak még lemoshatnám

Rút vétkem szégyenét,

Rút vétkem égő szégyenét!

(Távozik)

 

VIOLETTA

(belép Anninával)

És Alfréd?

 

ANNINA

Párizsba ment el az imént.

 

VIOLETTA

Mikor jön meg?

 

ANNINA

Már alkonyatra itt lesz:

Így mondta nekem.

 

VIOLETTA

Ez furcsa!

 

GIUSEPPE

(belép; levelet ad át)

Most jött.

 

VIOLETTA

Jól van!

Egy üzletember jön ma fontos ügyben,

Vezesd be rögtön!

(felbontja a levelet; Giuseppe távozik)

Haha!

Megtudta rejtekhelyem Flóra,

És ma estére bálba hív meg engem!

De rám hiába vár...

 

GIUSEPPE

(belép)

Egy úr jött önhöz.

 

VIOLETTA

Az lesz tán, kit várok.

(Int neki, hogy vezesse be)

 

GERMONT

(belép)

Kegyed Valery kisasszony?

 

VIOLETTA

Az vagyok!

 

GERMONT

Alfrédnak apját lássa bennem.

 

VIOLETTA

Ön?

 

GERMONT

Könnyelmű fiú, romlásába rohan,

Mert ön megszédítette!

 

VIOLETTA

Itt én vagyok az úrnő, s e ház az enyém, -

De tán önnek is jobb lesz, hogyha most távozom...

 

GERMONT

Mily büszke! Ámde...

 

VIOLETTA

Félrevezették, látom.

 

GERMONT

Birtokát készül átírni önre.

 

VIOLETTA

Eddig még nem merte, nem engedném.

 

GERMONT

És miből élnek?

 

VIOLETTA

E lépésről senki se tud még...

Ön lásson tisztán!

(Átnyújt egy írást)

 

GERMONT

Ó, igaz lenne?

Hisz ebből látom, hogy ön pénzzé tesz mindent...

Ó, a múltja, Ó, bárcsak az ne volna!

 

VIOLETTA

Annak már vége!

Szívem Alfrédé; s az Isten megbocsájt,

Ha tiszta szívből várom.

 

GERMONT

Látom, hogy jó a szíve.

 

VIOLETTA

Mily jól is esnek e kedves szavak, nékem...

 

GERMONT

Én jó szívét most nagy áldozatra kérem.

 

VIOLETTA

Ó, nem, ne szóljon!

Rettentő dolgot kérne tőlem, érzem! -

Ó, hisz tudtam, sejtettem...

Túl boldog volt a szívem.

 

GERMONT

Alfrédnak apja most mindkét drága gyermekének

sorsát kéri Öntől.

 

VIOLETTA

Mind a kettőt?!

 

GERMONT

Igen! -

Tán mint az égi angyalok,

Lányom oly szép, oly tiszta, -

Ám hogyha Alfréd itt marad,

S nem térne hozzánk vissza:

Lányom jövendő párját

Eltiltja tőlünk apja,

S meghiúsul a házasság,

Mi néki boldogságot adna.

Ó, ne taszítson porba hát

Egy tiszta lelkű lányt,

Ó, ne taszítson porba

Egy tiszta lelkű lányt;

Mit kérek, ó, nem tagadhatja meg!

Ó nem, az nem lehet, nem, nem.

 

VIOLETTA

Ah, már értem, azt óhajtja,

Hogy tőle egy időre megváljak...

Fájni fog majd, ám hogyha meg kell...

 

GERMONT

Többet kérek ennél!

 

VIOLETTA

Szent ég! Még többet kíván?

Hisz túl sok ez is!

 

GERMONT

Ám nem elég!

 

VIOLETTA

Tán mindörökre hagyjam el Alfrédot?

 

GERMONT

Ezt kérem!

 

VIOLETTA

Ó, nem! Ó jaj! Ó nem!

Ó, ha tudná, míg csak élek,

Érte mily nagy lázban égek...

Rajta kívül senkim sincsen,

Ó a földön nékem minden...

Alfréd szent esküt tett nékem:

El nem válunk többé már!

Ő, ha tudná, hogy már régen

Gyilkos kórtól sorvad éltem;

Síri árnyak nyúlnak már értem,

És most őt is elveszítsem?

Ennyit mégsem kérhet tőlem,

Ennyit mégsem kérhet tőlem.

Jöjjön akár - inkább jöjjön a halál -

Úgy jöjjön százszor inkább a halál!

 

GERMONT

Mit kérek: súlyos áldozat,

De hallgasson most énreám:

Látja, ön bájos és ifjú még,

Szép lassan...

 

VIOLETTA

Elég! Egy szót se! Már értem!

Ó, az nem lehet, hogy én őt elfeledjem...

 

GERMONT

Legyen hát;

Ám a férfi szíve változó...

 

VIOLETTA

Nagy Isten!

 

GERMONT

Egy szép nap, hogyha messze száll

A szívük forró vágya

És gyorsan jő az unalom,

Akkor mi lesz, mit gondol?

Ó, hol lesz már a boldogság,

Majd könnyes szemmel virraszt,

Hisz még az ég sem nyújthat

Önnek semmiféle vigaszt.

 

VIOLETT?

Ah, igaz; ah igaz!

 

GERMONT

Ó, hagyja, hagyja veszni azt,

Mi dőre csábos álom.

 

VIOLETTA

Ah igaz, igaz!

 

GERMONT

Ön legyen majd az angyal

Ki megóvja családom.

Violetta, higgyen énnekem,

Még nem késő tehát

Az ég sugallja, gyermekem,

Az ég sugallja, gyermekem...

Az ég, mely ajkamnak ilyen szókat ád!

 

VIOLETTA

Mily szörnyű kín, mely a lelkemre támad;

Mily gyorsan jő boldog éltemre bánat!

És hogyha tán megbocsát nékem Isten -

Itt lenn a földön nincs irgalom,

Nékem e földön nincs irgalom!

 

GERMONT

Ön legyen hát az angyal,

Kit családom áld,

Az, kit majd a családom áld.

 

VIOLETTA

Ah! Lányának mondja meg:

Éljen csak boldogan!

Így dönt egy másik nő,

Kin balsors átka van...

Volt még egy fénysugár,

Az egyetlen vigasz, mi rá várt,

Azt néki áldozza, és vége már,

Vége már!

 

GERMONT

Sírsz hát, sírsz hát, boldogtalan?

Sírsz hát, sírsz hát, most látom végleg...

Most látom végleg, milyen nagy áldozat...

Milyen nagy áldozat, mit tőled kérek.

Lelkemben érzem én gyötrelmes kínod;

Bátorság, és jó szíved győzni fog!

 

VIOLETTA

Lányának mondja meg:

Éljen csak boldogan!

Így dönt egy másik nő,

Kin balsors átka van... stb.

 

GERMONT

Most már látom végleg,

Milyen nagy az áldozat,

Mit tőled kérek.

Lelkemben érzem én

Gyötrelmes kínod... stb.

 

VIOLETTA

Mit kell tennem?

 

GERMONT

Mondd azt, hogy már mást szeretsz.

 

VIOLETTA

Nem hiszi el!

 

GERMONT

Hát szökjél!

 

VIOLETTA

Rámlel úgyis!

 

GERMONT

Nos hát?...

 

VIOLETTA

Mint lányát, mint lányát öleljen meg,

Bátrabb leszek talán...

Fiát ma visszakapja,

De félek majd, hogy szenved.

Itt várjon kérem, és álljon fia mellett.

GERMONT

Mit fogsz tenni?

VIOLETTA

Ön ellenezné biztos, ha tudna róla.

GERMONT

Drága lélek, és teérted mit tehetnék?

Mondd, mit tehetnék, ó, drága létek?

 

VIOLETTA

Halál, -

Halál, ha végre elragad,

Hogy ő rám ne szórjon átkot,

Csak arra kérem mondja meg,

Mily szörnyű kínban látott.

 

GERMONT

Nem, drága lélek, meg ne halj!

Csak élj hosszú, boldog éltet,

S e fájón hulló könnyekért

Az ég megjutalmaz téged.

 

VIOLETTA

Hadd tudja meg, hogy szívem

A sírig érte lángolt:

És hogy csak érte hoztam én

E szörnyű áldozatot.

 

GERMONT

E fájó könnyek árát

Az ég megadja néked,

És akkor majd az áldozat

Már nem hiába volt; nem, nem!

 

VIOLETTA

Valaki jő, most menjen!

 

GERMONT

Örökre hála néked!

 

VIOLETTA

Most menjen!

Többé nem látjuk egymást.

Óvja az Isten!

 

GERMONT

Óvja az Isten!

Ég áldja!

 

VIOLETTA

Hadd tudja meg, hogy szívem

A sírig érte lángolt,

És hogy csak érte, érte volt...

Ég áldja!

 

GERMONT

Ég áldja!

 

VIOLETTA, GERMONT

Boldogan éljen, és áldja az ég!

(Germont távozik)

 

VIOLETTA

(Néhány sort ír Douphol bárónak)

Adj hát erőt, nagy Isten!

(Csenget)

 

ANNINA

(belép)

Kéretni tetszett?

 

VIOLETTA

Igen.

Vidd kérlek el most ezt a levelet.

 

ANNINA

(megnézi a címzést, meglepetten)

Ah!

 

VIOLETTA

Egy szót se!... Máris indulj!

(Annina távozik)

Most akkor írok néki...

Mit mondjak hát?...

Hogy elszorul a szívem...

 

ALFRÉD

(belép)

Mit írsz?

 

VIOLETTA

(elrejti az írást)

Semmit.

 

ALFRÉD

Hisz írtál!

 

VIOLETTA

Nem, nem...

 

ALFRÉD

Zavartnak látszol; de mondd, kinek írtál?

 

VIOLETTA

Neked!

 

ALFRÉD

Add ide akkor!

 

VIOLETTA

Jó, de nem most...

 

ALFRÉD

Megbocsátasz, de kissé rossz a kedvem.

 

VIOLETTA

Mi baj?

 

ALFRÉD

Apám eljön hozzánk.

 

VIOLETTA

Talán láttad?

 

ALFRÉD

Még nem. -

Szigorú hangon írt ma nekem:

Most ide várom...

Megszeret majd, ha meglát!

 

VIOLETTA

Most mégse lásson engem,

Ó, engedj kérlek mennem,

Szólj te véle!

Aztán majd én kérem meg őt,

Nem választ tán kettőnket el,

Boldogan élünk, boldogan élünk,

Mert lám te szeretsz,

Te szeretsz, jó Alfréd.

Ó, mondd hát, ugye így van, hogy szeretsz...

Ó, Alfréd, hogy szeretsz,

Jó Alfréd, ugye igaz?...

 

ALFRÉD

Imádlak!

Ó, te sírsz hát?

 

VIOLETTA

Ó, hagyd,

Oly jólesik a sírás,

A könny megenyhít!

No látod, minden elmúlt...

Hisz látod, nevetek máris!

Látod, látod...

(A kertbe mutat)

Ott leszek, rejtve jól...

Melletted mindig,

Mindig, mindig ott leszek!

Alfréd, ó Alfréd! Ó, hogy szeretlek téged!

Alfrédom, úgy szeress, mint téged én szeretlek!

Ég áldjon!

(Távozik)

 

ALFRÉD

Ah, értem ég a szíve

Ily heves lánggal! -

Úgy látom, későre jár;

Tán apám el se jön ma...

 

GIUSEPPE

(sietve belép)

Úrnőm elment a házból,

Ott künn várta egy hintó;

Sebesen hajtat,

Az útiránya Párizs! -

Annina régebben, őelőtte eltűnt!

 

ALFRÉD

Tudom, ne aggódj!

 

GIUSEPPE

Ki érti ezt?

(Távozik)

 

ALFRÉD

Tán azért ment a drága,

Hogy pénzzé tegye mindenét?

De Annina nem hagyja majd!

Valaki van a kertben... ki az?

 

EGY KÜLDÖNC

Ön Germont úr?

 

ALFRÉD

Én vagyok.

 

EGY KÜLDÖNC

Önnek küldi ez írást egy hölgy,

Ki hintón nemrég a város felé tartott.

(Átad egy levelet és távozik)

 

ALFRÉD

Ez Violetta!...

Mért reszket úgy a szívem?

Tán csak azt kéri, hogy kövessem én is...

ügy félek... nagy ég... csak bátran!

(Olvassa a levelet)

"Kedves Alfréd, mire megkapod ezt az írást..."

Ah!

(Szembetalálkozik apjával)

Édes, jó apám!

 

GERMONT

Jó gyermekem! Ó, mennyit szenvedsz!

Töröld le könnyed, s légy újra

Úgy mint régen, az én büszkeségem!

 

Hát nem él szívedben már

Az a napsütötte föld,

Merre minden üdezöld,

Merre dajkád dala szállt?

Ahol balzsamos a lég,

Ahol tündöklő az ég,

Lelked elfeledte, mondd,

Azt a régi-régi hont?

Gondolj vissza, hogy mily szép volt a selymes-puha

rét,

Ahol hallgattad a pásztorok csöndes énekét;

A te elhagyott hazád

Most is híven vár reád,

Jöjj vissza hát, ó jöjj, fiam, jöjj vissza hát!

 

Fiam, hogyha sejtenéd,

Mennyit sírt szegény apád,

Sok-sok hosszú éjen át,

Mennyit sóhajtott feléd!

Örök búbánatban él,

Fejét ellepte a dér,

Téged oly epedve vár,

Nincsen egy jó napja már.

De ha föltámadna benned a lelkiismeret,

Ó, ha visszatérnél hozzá, ki oly nagyon szeret...

Akkor boldog lesz apád,

És az ég százszor megáld!

Jöjj vissza hát, ó jöjj, fiam, jöjj vissza hát!

Nos, jöjj, fiam! Ah, akkor meggyógyul apád

S az ég megáld! Jöjj vissza már,

Nos jöjj, fiam!

Semmi válaszra nem méltatsz engem?

 

ALFRÉD

Tépi-marja a lelkem gyilkos méreg.

Hagyjon engem...

 

GERMONT

Jöjj vélem...

 

ALFRÉD

Bosszút állok!

 

GERMONT

Ó, ne várass, no jöjj hát,

Jöjj vélem!

 

ALFRÉD

No várj, Douphol!

 

GERMONT

Nem hallgatsz rám?

 

ALFRÉD

Nem!

 

GERMONT

Így hát hiába találtam rád?

 

ALFRÉD

(Rátalál Flóra meghívójára)

Ott lesz a bálban...

Bosszút állok ott e szégyenért!

(Sietve távozik)

 

GERMONT

Mit mondasz?

Ó, állj meg!

 

 

 


 

 2. kép

(Bál Flóránál)

FLÓRA

Egy kis álarcos mókát fogunk látni, a rendezője

Gaston...

Violetta s Alfréd is eljön talán...

 

MÁRKI

(belép)

Tudják-e már, mi újság?

Violetta s Alfréd közt mindennek vége!

 

FLÓRA, ORVOS

Ne mondja!

 

MÁRKI

Már közénk a báróval jön majd.

 

ORVOS

Még tegnap láttam őt,

Oly boldognak látszott!

 

FLÓRA

Kis csöndet! Nem hallják?

 

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI

Jönnek már a maszkok.

 

HÖLGYVENDÉGEK

(kar; cigánynőknek öltözve)

Cigányvér a mi vérünk,

Az országúton élünk,

A puszta minden lánya a csillagokba néz.

Ha sorsod tudni vágysz előre,

Add csak a kezed!

Megjósoljuk mi majd belőle,

Hogy mi lesz veled.

A sors titkát föltárja nekünk a puszta kéz.

Ha sorsod tudni vágyol, csak adjad a kezed,

Megjósoljuk mi abból, hogy mi lesz veled.

A jövőt nekünk kitárja a puszta kéz! -

No lássuk!

(Flóra kezét vizsgálják)

Önnek, asszonyom, túl sok vetélytársa van még...

(A márki kezét vizsgálják)

A hűség útjáról gyakran

Lelép a márki úr!

 

FLÓRA

(a márkihoz)

Hát másnak is tesz szépet?

Nos jó, majd lakol érte!

 

MÁRKI

(Flórához)

Ej, már ez mégsem járja:

Ily dőreségben hisz!?

 

FLÓRA

Hogy ily megvénhedt róka

Még a tilosban járjon!

No, márki úr, csak várjon,

Még pórul jár ezért!

 

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, CIGÁNYNŐK

(kar)

Hát szent legyen a béke,

A múltra hulljon fátyol,

Ne bolygassuk, mi rég volt,

Az élet lám, oly szép!

(Gaston és mások spanyol matador- és picador-

jelmezben jönnek)

 

FÉRFIVENDÉGEK

(kar)

Madrid városában matadorok voltunk,

Fújó vad bikával szembeszállni szoktunk.

Most is cirkuszunk ezernyi népe vár ránk,

Tombol majd lovunk és száll könnyű dárdánk!

Nőért mindenre készen a lelkünk,

Dalban zengjük mi sok hősi tettünk.

 

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, HÖLGYVENDÉGEK

(kar)

Pompás lesz, rajta, kezdjétek el hát,

Ezt a hős regét hadd halljuk!

 

GASTON, FÉRFIVENDÉGEK

(kar)

Dalra fel hát!

 

Élt az ősi Biscayában .

Jó Piquillo, hős legény,

Vad bikákkal küzdött bátran,

Karja, szíve kőkemény.

Égett ő egy ifjú lányért,

Ostromolta lángolón,

Lánynak ám a szív csak játék,

Így szólt hozzá egy napon:

"Szúrj le öt bikát még ma estig

Ott a cirkusz fövenyén;

Hogyha mind megölve fekszik,

Akkor párod leszek én!"

Jól van, szólt a bátor bajnok,

Lóra pattant, síkra szállt,

S mire a nap az éjbe hajlott,

Porba sújtott öt vad bikát!

 

FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Ily nagy hősnek nincsen párja,

Semmi vésztől nem riad el

És a próbát jól megállja.

Halni kész a lányért, ha kell.

És a tapsok tengerében

Egybekél az ifjú pár,

És a boldog nászi éjben

Rájuk éden üdve vár.

Szép az, hogyha női szívért

Bátran küzd a hősi kar!

Ámde, most már menjünk innét,

Érjen véget már a dal!

Jól van, kártyát most a kézbe,

Lássuk, hogy a sors mit ád!

Nyer, ki mer és lesz sok pénze,

Kezdjünk játszani, rajta hát!

(Belép Alfréd)

Ez Alfréd! Lám...

 

ALFRÉD

Én, jó estét!

 

FLÓRA

S Violetta?

 

ALFRÉD

Nem tudom.

 

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Nem búsul érte, brávó!

A kártya vár reánk!

(Violetta belép a báró karján)

 

FLÓRA

( Violettához)

Ó, milyen kedves vendég!

 

VIOLETTA

Nem tudtam ellenállni.

 

FLÓRA

Köszönöm önnek, báró, hogy megtisztelte házam!

 

A BÁRÓ

(halkan Violettához)

Germont van itt!

Ön is látja?

 

VIOLETTA

Szent Isten, eljött!

Már látom!

 

BÁRÓ

De én azt kérem Öntől,

Hogy szót se szóljon hozzá...

Még egy szót se!

Még egy szót se!

 

VIOLETTA

Mért is, ó, mért is jöttem?!

Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj!

 

FLÓRA

( Violettához)

Ülj ide mellém, hadd hallom,

Igaz, mit mond a fáma?

 

ALFRÉD

(a kártyaasztalnál)

Egy dáma!

 

GASTON

Újra csak nyertél!

 

ALFRÉD

Fortuna fogja pártul,

Kit Ámor átka üldöz...

 

GASTON, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Mindig csak ő a nyertes!

 

ALFRÉD

Nyerek ma este, érzem,

S ha lesz majd jó sok pénzem,

Szelídebb tájra térek,

Hol boldogabb az élet.

 

FLÓRA

(Alfrédhoz)

Egyedül?

 

ALFRÉD

Nem, nem!

Csak azzal, ki vélem volt ott eddig,

Aztán meg eltűnt.

 

VIOLETTA

Nagy Isten!

 

GASTON

Ne bántsd szegényt!

 

BÁRÓ

(Alfrédhoz)

Uram!

 

VIOLETTA

(halkan a báróhoz)

Vagy hagyja őt, vagy megyek!

 

ALFRÉD

Nos, báró úr, mit óhajt?

 

BÁRÓ

A kártya úgy kedvez önnek,

Hogy kedvet kaptam én is...

 

ALFRÉD

Úgy? Kezdjük hát, ha tetszik.

 

VIOLETTA

Mi lesz ma itt?! A vérem megfagy!

Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj!

 

BÁRÓ

Száz arany lesz a tétem...

 

ALFRÉD

Fölteszek én is százat...

 

GASTON

Egy ász... egy dáma...

(Alfrédhoz)

És nyertél!

 

BÁRÓ

Úgy kétszáz!

 

ALFRÉD

Dupla vagy semmi!

 

GASTON

Egy négyes... egy hetes...

 

ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Nyert ismét!

 

ALFRÉD

Akkor hát újra nyertem...

 

GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Csodálatos, a kártyán

Ma nem nyer más, csak Alfréd!

 

FLÓRA

Fizeti már a báró

Egy nyári laknak árát!

 

ALFRÉD

(a báróhoz)

Folytassa csak!

 

FLÓRA

De kész az asztal,

Hát menjünk!

 

GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK

(kar)

Hát menjünk!

 

VIOLETTA

(magában)

Mi lesz ma itt? A vérem megfagy!

Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj!

 

ALFRÉD

(a báróhoz)

Folytassuk, hogyha tetszik...

 

BÁRÓ

Nincs módunk erre sajnos,

De később visszatérhetünk...

 

ALFRÉD

Én tartok bármi tétet!

 

BÁRÓ

Kövessük őket,

Aztán...

 

ALFRÉD

Csak rendelkezzék velem!

Menjünk!

 

BÁRÓ

Menjünk!

(Mindenki távozik, majd Violetta visszatér)

 

VIOLETTA

Titkon kértem őt egy szóra,

Ó, ha nem jön, ha meg se hallgat...

Jönnie kell!

De hátha vak dühét

Nem csillapítja hangom...

 

ALFRÉD

(belép)

Engem hívott?...

Nos, mit óhajt?

 

VIOLETTA

Menjen kérem most e helyről!

Attól félek, bajba jut még...

 

ALFRÉD

Értem, értem... ámde hagyja!

Ilyen gyáva mégse volnék...

 

VIOLETTA

Ó, nem, hisz tudom!

 

ALFRÉD

Nos hát, mi van még?

 

VIOLETTA

Itt a báró, s attól félek...

 

ALFRÉD

Élet vagy halál a tétünk! -

És ha ő lesz majd, ki meghal,

Akkor egycsapásra elvész

Pártfogója és szerelme! -

Ez, mi önt a porba sújtja...

 

VIOLETTA

Ám a gyilkos, hátha ő lesz! -

Higgye el, csak ettől félek.

 

ALFRÉD

Élek, halok, - mindegy önnek!

 

VIOLETTA

Ó, de menjen, és még e percben!

 

ALFRÉD

Elmegyek, de esküdj nékem

Hogy te vélem jössz, hogy vélem jössz most,

Bárhová is menjek.

 

VIOLETTA

Ó, nem, csak ezt nem!

 

ALFRÉD

Úgy?! Csak ezt nem?

 

VIOLETTA

Feledj el engem, vess meg engem,

Hagyj el engem, menj el innen, s rám ne gondolj!

El kell válnom tőled, erre esküt tettem.

 

ALFRÉD

Kinek? Beszélj! Mondd ki végre!

 

VIOLETTA

Annak hát, ki joggal kérte.

 

ALFRÉD

Tán Douphol?

 

VIOLETTA

Ő!

 

ALFRÉD

Joggal kérte?

 

VIOLETTA

Úgy van. Joggal!

 

ALFRÉD

(Kiáltva)

Jertek be mind!

(Valamennyien bejönnek)

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

(kar)

Hívtál minket? - Szólj, mi történt?

 

ALFRÉD

Ezt a nőt itt láthatjátok...

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

(kar)

Kit? Violettát?

 

ALFRÉD

De hogy mit tett, nem tudjátok!

 

VIOLETTA

Ó, hallgass!

 

FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

(kar)

Nem!

 

ALFRÉD

Értem, ki úgy szerettem őt,

Minden javát eladta...

S a gyáva, hitvány, becstelen

Az volt, ki elfogadta!

Ám nyílik végre alkalom

Eldobni ezt a terhet

Ím, ezért tanúsítni jertek,

Mind tanúsítni jertek,

Hogy én kifizetem ma őt!

(Nyereményét Violetta lába elé dobja)

 

GASTON, VENDÉGEK

(kar)

Ó, szörnyű szégyen, hogy merted ezt tenni?!

Ez érző gyönge nőt így tönkre tenni!

Nemtelen férfi, ki asszonyra támad,

Itt köztünk nincs helyed,

El, tova hát! Menj, menj, menj, távozz hát!

 

GERMONT

(Tanúja volt az előbbi jelenetnek)

Ily bőszült férfit csak szégyen érhet,

Ki durva szóval egy asszonyt sért meg!

Ó, hol vagy, gyermekem?

Alfréd, ez nem te vagy,

Tebenned föl nem ismerem a régi jó fiút!

Gyermekem, hol vagy? Ó, ez nem Alfréd,

Nem lelem föl már soha

Fiam, a régi jó fiam.

 

ALFRÉD

Ó, jaj, mit tettem...

Rettentő szégyen...

Elvakult vágyam,...

Féltékenységem...

Gyötörte lelkem...

Nem voltam észnél...

S ő többé nékem

Meg nem bocsát!

Kerülni vágytam, sehogy se tudtam

Követtem végül

Haragra gyúltan,...

Most minden arcról

Megvetés árad;

Kegyetlen bánat

Szívembe mar!

 

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉG

(kar)

Ó, mennyit szenvedsz, de légy erős!

Lám, osztjuk véled, mi néked fáj.

Sírjad ki köztünk szemednek könnyét,

Fájdalmas búdra itt vigasz vár.

 

GERMONT

Én látom csak, mennyi jóság és hűség

Rejlik e vérző, e megtört szívben,

Láttam a kínját és hősi tettét

És mégis hallgat némán e száj.

 

BÁRÓ

(Alfrédnak)

Ön megbántott egy hölgyet

És gyáva módon vágott

Az arcába durva sértést!

Hogy merte tenni, majd felel érte,

Meglátjuk akkor lesz-e ily nagy hős,

Hogyha majd vélem porondra áll! ,

 

VIOLETTA

Ó, Alfréd, Alfréd, hogy én mit érzek,

Te meg se tudhatod, amíg csak élek...

Ha szíved sejtené, hogy én mit szenvedek,

Ez átkos gyűlölet nem törne rám! _

De eljön egykor, hogy ezt is értsed,

Hogy mint szeretlek,

Akkor tán megérzed...

Az Isten adjon tenéked vigaszt,

Néked akkor adjon vigaszt,

Adjon vigaszt majd az ég.

Ah, mert szívem síron túl is

Érted, érted ég!

 

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

(kar)

Mennyit szenved szegény!

 

ALFRÉD

Ó, jaj, mit tettem, elborzadok!

Ó jaj! Mit tettem, rettentő szégyen.

Elvakult vágyam, féltékenységem, stb.

 

BÁRÓ

No, majd meglátjuk, mily hős lesz akkor,

Ha síkra száll, majd ha vélem síkra száll!

 

GERMONT

Én látom lelkét, hűséges szívét,

És mégis hallgatok,

Mégis, lám, nem szól e néma száj.

 

FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI,

VENDÉGEK

(kar)

Sírd köztünk el a búd!

Sírd, csak sírd keblünkön el a búd!

Ha fáj a szíved, csak sírj,

Nékünk is fáj, mi szívedben ég,

Megosztjuk véled, mi néked fáj.

Ah, mennyi bú, de mégse csüggedj,

Mi osztjuk véled azt, mi fáj.

Ah, köztünk sírd el azt, ami fáj!

 

 

 

 


 

     III. FELVONÁS

(Violetta otthona)

 

 

VIOLETTA

Annina?

 

ANNINA

Mit parancsol?

 

VIOLETTA

Aludtál? -

Mennyit fáradsz!

 

ANNINA

Ó, megbocsásson...

 

VIOLETTA

Adj egy kortyot innom...

És nézd meg, felkelt-e már a nap?

 

ANNINA

Már hét óra!

 

VIOLETTA

Egy kis napsugárra vágyom.

 

ANNINA

(félrehúzza a függönyt, kinéz az ablakon)

Jön Grenvil doktor úr.

 

VIOLETTA

A hű barátom! -

Hadd kelek föl, - ó, segíts!

(belép az orvos)

 

VIOLETTA

(Grenvilhez)

Mily jó is ön, hogy nem felejt el engem...

 

AZ ORVOS

Nos, hogyan érzi magát?

 

VIOLETTA

Szenved a testem, de a lelkem nyugodt.

Egy lelkipásztor járt itt,

Ki vigaszt nyújtott. -

Ó, a tiszta hitben

Enyhülést talál, ki szenved.

 

AZ ORVOS

Hogy telt az éjjel?

 

VIOLETTA

Szép csöndes volt az álmom.

 

AZ ORVOS

Bátorság tehát,

Gyógyulása nem lehet messze most már.

 

VIOLETTA

Ezt mondja minden orvos,

Ha már semmi se használ...

 

AZ ORVOS

Ég áldja, jövök ismét!

 

VIOLETTA

Gondoljon majd rám!

 

ANNINA

(halkan)

Doktor úr, csak nincs baj?

 

AZ ORVOS

Pár óra még, és elhagyja őt az élet!

(Távozik)

 

ANNINA

Legyen erős...

 

VIOLETTA

Mondd, milyen ünnep van ma?

 

ANNINA

Megbolondult a város, most van a farsang!

 

VIOLETTA

Ó, míg a többi vígad,

Tudja Isten, hány van, kit ínség gyötör...

Nézd csak meg, mennyi pénzünk van még.

 

ANNINA

Már csak húsz tallér.

 

VIOLETTA

Osztogass szét a szegények közt tízet!

 

ANNINA

Mi marad akkor önnek?...

 

VIOLETTA

Ó, annyi nékem elég.

Nézd meg majd, jött-e levelem?

 

ANNINA

És ön?...

 

VIOLETTA

Nyugodt lehetsz. -

Siess csak, arra kérlek!

(Annina távozik.

Elővesz egy levelet és olvassa)

"Megtartotta, amit ígért!

A párbaj lezajlott...

A báró megsebesült,

De már gyógyul;

Alfréd idegen földön van...

Felfedtem előtte az áldozatot,

Amit értünk hozott.

Ő visszatér Önhöz.

Bocsánatáért én is eljövök.

Ápolja magát!

Megérdemli a boldogabb jövőt.

Georges Germont."

Már késő!

Csak várok, csak várok,

Soha el nem jönnek!

(A tükörbe téved a tekintete)

Mily elgyötört az arcom...

És az orvos mégis azt mondja, hogy bízzak!

Ó, semmi kétség; minden reménynek vége!

Ég véled, boldog órák

Rég elszállt szép álma...

Oly halvány az orcám,

A szívem oly árva!

Ó, mért nem jön Alfréd,

Csak őt várom immár;

Csak rá gondolok,

Kínomra más vigasz nincs már;

Más vigasz... nincs már!...

Ah, Isten, ó, halld meg:

Bűnös lányod sóhajt hozzád,

Fogadd be megtört lelkét -

Ó, mennybéli jóság!

Ó, minden, minden véget ért,

Ó, minden, minden véget ért!

A vígság és a bánat,

Most immár véget érhet.

A sírba engem

E földről nem kísérhet.

A fejfámra nem lesz,

Ki majd könnyet ejtsen.

És nem jelzi sem név,

Sem jel fáradt testem.

Nem jelzi... semmi sem.

Ó, Isten, stb.

 

FARSANGOLÓK

(kar; a színfalak mögött)

Szóljon a harsona, félre az útból,

Ímhol a szent bika felvonul újból!

Négylábú csodalény, nagyszerű állat,

Rá tarka koszorúk ezrei szállnak.

Nosza, járjunk táncot, járjunk körbe, sorba,

Rajta hát, föl a győzelmi torra,

Ázsia nem látott ily zsíros marhát,

Afrika irigyli busa szarvát!

Álarcos utcanép, éljen a móka,

Szent bika ünnepén, zengjen a nóta!

 

ANNINA

(sietve belép)

Jó úrnőm!

 

VIOLETTA

Szólj, mi történt?

 

ANNINA

Ma reggel azt mondta, jobban érzi magát...

 

VIOLETTA

Igen, de mért?

 

ANNINA

Megígéri, hogy nyugodt lesz?

 

VIOLETTA

Meg! Jó, - de szólj már...

 

ANNINA

Ó, csak majd a jó hír

Nehogy készületlen érje...

 

VIOLETTA

Ó, mit mondasz?

Egy jó hír?

 

ANNINA

Az, drága úrnőm...

 

VIOLETTA

Te láttad...

Alfrédot láttad?

(Meglátja a belépő Alfrédot)

Ó, jöjj, ó, jöjj, hisz itt van,

Alfrédom!

Szerelmes párom, édes Alfréd, szívem, ó, mily boldog!

 

ALFRÉD

Szerelmes párom, ó, Violettám, szívem, ó, mily boldog!

 

ALFRÉD

Már tudok mindent, bocsáss meg drágám!

 

VIOLETTA

Ó, csakhogy újra láthatlak téged!

 

ALFRÉD

Érzed-e szívemen, szerelmem lángján,

Hogy többé nélküled nem kell az élet?!

 

VIOLETTA

Ó, adjunk hálát a magas égnek,

Hogy végül meg nem ölt a gyötrelem.

 

ALFRÉD

Bocsáss meg nékünk, ó, drága lélek -

Apámnak úgy, mint énnekem!

 

VIOLETTA

Ne magad vádold,

Szívem a bűnös,

Hogy téged oly nagyon szeret.

 

ALFRÉD

Most el nem választ senki, semmi,

S együtt maradunk örökre már!

 

VIOLETTA

Most el nem választ senki, semmi,

S együtt maradunk...

 

ALFRÉD

A sírig...

 

VIOLETTA

A sírig...

 

ALFRÉD

A sírig! -

 

VIOLETTA, ALFRÉD

És el nem válunk többé már soha!

 

ALFRÉD

Elhagyjuk, drágám, e bűnös várost,

Kettesben élünk, éldegélünk már most;

Megjutalmaz sorsod minden kínért,

Üdv napja fénylik rád újra majd!

Életedre boldog, szép jövendő nyílik,

Reményed fáján a lomb kihajt.

 

VIOLETTA

Elhagyjuk, drágám, e bűnös várost,

Kettesben élünk, éldegélünk már most.

Kárpótol sorsom sok lelki kínért!

Üdv napja fénylik rám újra majd,

Éltemre boldog, szép jövendő nyílik,

Reményem ágán a lomb kihajt.

 

VIOLETTA

Ah, elég, most menjünk,

Templomba jöjj hát;

S hogy visszatértél, - ott mondjunk hálát!

(Fel akar kelni, de visszahanyatlik)

 

ALFRÉD

Mily sápadt lettél!...

 

VIOLETTA

Ó, semmi, semmi! -

Lásd, gyönge szívem megszenved érte,

Hogy visszatérted váratlan érte...

(Elszédül)

 

ALFRÉD

Szent Isten!... Violetta!...

 

VIOLETTA

Szédültem kissé, megesik olykor,

Ámde ne búsulj; látod, mosolygok...

(megtántorodik)

 

ALFRÉD

Rettentő végzet!

 

VIOLETTA

Hisz elmúlt! -

Annina, ruhámat add rám...

 

ALFRÉD

Hát menjünk? Ó, várj még!

 

VIOLETTA

Nem!... Hív a napfény! -

Nagy Isten! Nem bírok!

(Alfréd karjába hanyatlik)

 

ALFRÉD

Egek! Úgy félek!

(Anninához)

Hívd el az orvost!

 

VIOLETTA

Ah, mondd meg...

Mondd meg, hogy Alfréd visszajött hozzám;

Visszajött hozzám, szerelmes párom...

Mondd neki azt, hogy most már élni vágyom, -

Újra élni vágyom!

(Annina távozik. Alfrédhoz)

Ám, hogyha jöttöd nem gyógyított meg,

Úgy nincs a földön, mi még megmenthet...

Ah! Nagy ég, ily ifjan haljak meg,

Ki annyi kínban éltem;

A boldog élet hajnalán

A sírnak adjam éltem?!

Ó, lázas álom volt csupán

A szép reménység bennem,

Hisz meg nem gyógyít engem

Már a földön semmi sem!

 

ALFRÉD

Ó, lelkem fénye, mindenem,

Te drága, tiszta lélek;

A szívem érted meghasad,

Csak együtt sírok véled! -

De hátha mégis van remény -

Ez éltet már csak engem;

Ó, drágám bízzunk ebben,

S tán az ég is megsegít!

Ó, én Violettám, hisz nélküled az élet mit sem ér!

Ó, mit sem ér, az élet mit sem ér!

 

VIOLETTA

Alfrédom, hidd el, én érzem már, hogy nincs remény

Hogy álmunk véget ér, szép álmunk, ah, véget ér!

 

GERMONT

(belép)

Ah, Violetta!

 

VIOLETTA

Ön... uram!?

 

ALFRÉD

Ó, jó atyám!

 

VIOLETTA

Kedves, hogy eljött...

 

GERMONT

Szavamat beváltom, s ím itt vagyok,

Hogy átöleljem, mintha lányom volna.

 

VIOLETTA

Ó, jaj! Elkésett kissé!

Köszönöm mégis önnek...

(A közben megérkezett orvoshoz)

Grenvil, no látja,

Kedvesim körében jön értem majd a halál.

 

GERMONT

Ó, mit mondott?

Nagy Isten! Hát igaz?!

 

ALFRÉD

Ó, látod, édes apám...

 

GERMONT

Ne bánts, kérlek, ne vádolj

Eléggé gyötri lelkemet az önvád...

Porba sújt, mint a villám,

Mindaz mit hallok.

(Magába roskadtan)

- Ó, te szánalmas ember!

Most íme látod, mily rosszat tettél!

 

VIOLETTA

Ó, jöjj most mellém, s figyelj rám

Szerelmes párom!

(Medalliont ad Alfrédnak)

Tedd el ím ezt a képemet.

A rég letűnt időkből

Legyen emléked arról,

Ki téged úgy szeret!

 

ALFRÉD

Ó, meg ne halj, ne mondj ilyet

Ne hagyj el, drága éltem.

Kegyetlen kínok kínját

Ne mérje rám az Isten!

 

GERMONT

Magasztos lélek, kegyetlen végzet az,

Mi elragad most téged,

Te megbocsátod nékem,

Mit tettem ellened!

 

VIOLETTA

Ha majd egy ifjú lányka

Álmait benned látja,

S tenéked adja szívét, -

Légy véle boldog

Légy véle boldog nagyon!

Ha meglátja e képet,

Mondd el, hogy kaptad ezt:

S ki adta, már az égben fent, érte,

És érted esd!

 

GERMONT

Amíg szememnek könnye lesz,

Siratlak én, siratlak én!

Az Isten hívja lelkedet,

Szállj hát az égbe fel!

 

ANNINA, AZ ORVOS

Amíg szememnek könnye lesz,

Én sírok éretted!

 

VIOLETTA

Ha meglátja e képet

Mondd el, hogy kaptad ezt,

S ki adta, az égben

Most érte, s érted esd.

 

ALFRÉD

Ily gyorsan; nem, ó, nem,

Hiszen az nem lehet!...

Még élned kell, nem, nem,

Még élned kell!

Ha meghalsz, födje testemet

Tevéled közös hant,

Ha meghalsz, födjön engem is

A síri hant!

 

VIOLETTA

Mily furcsa! -

Most megenyhült a fájdalom tüzes kínja...

Mily jó... úgy érzem...

Hogy újra sebesen ver szívemben a vér...

Ah, már tudom, most a testem újra éled! -

Mily jó így!

( Meghal)

 

ALFRÉD

Violetta!

 

ANNINA, GERMONT, AZ ORVOS

Nagy Isten! Nem...

 

ANNINA, GERMONT

Uram, ó el ne hagyd!

 

AZ ORVOS

Már vége!

 

ANNINA, ALFRÉD, GERMONT

Ó, szörnyű sors!

                                                    vége

 

Hírek

  • Kedvenc oldalak

    OperakalauzÉn és az operák_szövegkönyvek

     

  • .

     

     
     
     

     

     

     

     

     

     

      

     

     

     

     

     

     

      

     

     

Asztali nézet